Karácsony táján

"Ilyenkor - így karácsony táján - a magányos szobák még magányosabbak, a régi puszták még csendesebbek, de az emlékek élőbbek és kedvesebbek, olyanok: mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk, puha ölelése."
(Fekete István)

Ilyenkor, karácsony táján mama megfőzte a mákot a mákos bejglinek. Isteni finom volt. Vízben főzte, mert a tejtől megszürkül - mondta. Cukorral, vaníliával, citromhéjjal és egy-két kanál barack lekvárral ízesítette. Kint hűlt a teraszon, fényesen, feketén csábítón. A tesóm meg én rájártunk és szépen elnyalogattuk. Imádtuk a főtt mákot. Reggel mama mindig megdorgált minket, hogy megettük a bejgli töltelékét. De mindig többet főzött a kelleténél, hogy legyen, amit kóstolgassunk. :) A diót sosem főzte. Az előzőleg megpirított, ledarált diót összekavarta kristálycukorral, reszelt narancshéjjal, mazsolával, úgy szórta a kinyújtott tésztára. Én nem szerettem mazsolával, de a tesóm imádta. Előle a mazsolát mindig el kellett rejteni, mert, ha megtalálta, nem sok maradt belőle. Mama kalácsból is kettőt csinált, egyet mazsolásan, egyet üresen. Isteni finom volt karácsony első napán reggelire a foszlós kalács tejszínhabos kakaóval, vagy tejes kávéval. Mai napig őrzöm ezt a szokást. Nálunk szenteste mindig kalács van a pálinka mellé. S utána töltött káposzta. Ahogy forrón, gőzölögnek a szép, dundi töltelékek a puhára főtt csülök és vágott, apró káposzta kíséretében kíséretében. Mert apja nagyon szerette, ha vágott káposzta is van a töltelékeken. A nagy 10 literes fazék alján egy kanál zsír, rajta néhány savanyú káposzta lapi, rajta egy félfejre vágott hagyma, néhány szál csombor, kapor, két-három marék vékonyra vágott káposzta, egy sor töltelék, megint vágott káposzta, szeletelt csülök, töltelék, vágott káposzta. Tetejére néhány lapi. Ha a káposztalé nem volt túl savanyú, akkor azzal töltöttük fel, ha túl savanyú volt, akkor vízzel keverve. De karácsonykor sosem fenyegetett az a veszély, hogy túlsavanyodik a káposzta. A vágott káposztát kakukkfűvel ízesítettük. Mindig december 24-én két óra körül tettük fel főni, s kicsi tűzön, halkan motyorogva főtt 3-4 órát. Így mindig frissen, forrón, friss házi kenyér, sűrű tejföl és egy finom bor kíséretében került a karácsonyi asztalra. Utána pedig a többféle aprósütemény és krémes tészta mellett azok az isteni bejglik. Mikor mama már eltávozott közülünk, anyjával is mindig, mindent így csináltunk. De már anyja is fentről vigyáz rám...
Azok a régi, szép karácsonyok emlékek már, édes-bús emlékek.
Köszönöm nektek és hálás vagyok, hogy részem lehetett benne.