Második szakasz

Az óvodát és Erzsébet óvonénit hátrahagyva, szomorú szívvel léptem zsenge gyerekkorom második szakaszába: az elemi iskolába. Az osztályterembe csak hosszas huza-vona után voltam hajlandó belépni. Apja húzott, anyja tolt, vagy fordítva, de sírva-ríva, szipogva és hüppögve ültem be az iskolapadba. Ilona tanítónéninek hátat fordítva ültem a padban, hiába vettek körül óvodás pajtásaim közül jó néhányan, szívem mégis oly nehéz volt. Nem tudom már, hogy azt fájlaltam, hogy hátrahagytam kedves óvonénimet, vagy csupán az új kihívások rémisztettek meg oly nagyon. Ma is fülemben csengnek Feri osztálytársam szavai: Ne félj, ne sírj, hiszen nem börtönben vagy. Pedig ha tudná tizenkét éven át hányszor éreztem börtönnek az iskolát.
Az első időszak után lassan beleszoktam az újabb igába, Ilona tanítónénivel is megbarátkoztam, osztálytársaimmal is elvoltam, mint a befőtt. Bár csüfoltak, mert kövér voltam és szemüveges, annyira azért nem vettem a szívemre. Nagyon jól éreztem magam a saját világomban, nem volt sok barátom, barátnőm. Páran csak, akikkel játszottam, együtt mentünk iskolába és onnan haza. Születésnapokat is ünnepeltünk együtt, de nálam nem volt sok gyerek, sosem engedtem túl közel senkit magamhoz, és ha mégis, legtöbbszor csalódás volt a vége.
A tanítónénit egyszer elküldtem a francba, mert nem adott nekem tetsző jegyet, rögtön akadt kis árulkodó, aki visszamondta neki. Felhívta anyját, hogy büntessen meg, mert milyen csúnyán beszéltem róla. Talán ekkor tanultam meg először, hogy nem szabad mindenki előtt nyíltan beszélni. A második alkalom, hogy az ember abban sem bízhat meg, akivel együtt nőtt fel, együtt játszott, együtt volt sülve-főve, hiszen unokatestvérek voltunk, az volt, mikor elvittem egy pici, talán 5 centis babát az iskolába. A kötényem zsebében volt, csak szünetben vettem elő, de az unokatestvérem, aki két évvel alattam járt, meglátta. Rögtön beárult otthon, hogy babát vittem magammal. Persze alaposan leteremtettek és megtiltották, hogy bármilyen játékot elvigyek magammal.
Negyedik osztály végén lezárult életem eme, örömökkel, bánatokkal teletüzdelt, szakasza is.